A kukorica az egyik legnépszerűbb gabona, sokan, sokféleképpen fogyasztják. Bár a kukorica a pázsitfűfélék családjába tartozó gabona, külleme mégis merőben eltér a többi, e csoportba tartozó növénytől. 5-7 ezer éve termesztik, az indiánok ősi eledele. Európába Kolumbusz Kristóf hozta el, és spanyol közvetítéssel terjedt el a kontinensen, majd Ázsiában is. Hazánkba Törökországból érkezett. Egyik fontos táplálkozás-élettani jelentőségét magas fehérje- és szénhidráttartalma adja. A cukortartalom a zsenge kukoricában a legmagasabb. A benne rejlő fehérje mennyisége a hüvelyesekhez hasonlóan magas, zsírtartalma viszont négyszerese a zöldborsónak. Több vitamint, elsősorban B1, B2, B3, C és E vitamint tartalmaz, ennél fogva szerepe van az idegrendszer ép működésében, a bőr védelmében, az anyagcsere megfelelő működésében, a csontok, fogak és vérerek egészségének megőrzésében. A benne rejlő ásványi anyagok közül kalcium, magnézium, kálium, vas, cink és a réz említhető, melyek az optimális szív- izom- és bélműködést segítik. A kalcium csontjainkat, a cink az immunrendszerünket erősíti és védi bőrünket. Hazánk területén az Őrségben található a legtöbb tradicionális kukorica alapú étel, Erdélyben pedig kedvelt népi eledel a puliszka. Nagyanyáink leggyakrabban prószát, gánicát, dödöllét és kukoricás kenyeret készítettek belőle. Mivel gluténmentes, így liszt-érzékenyek is fogyaszthatják. A fűszerek közül jól illik hozzá a kakukkfű, a szurokfű, a rozmaring és a majoránna. Átlagos tápérték egy adagban (100g): Energia: 347 kcal / 1454 kJ, Zsír: 2g, amelyből telített zsírsavak: 0,3 g, Szénhidrát: 70,2 g, amelyből cukrok: 0 g, Rost: 0 g, Fehérje: 9,6 g, Só: 0 g
