Az aranyvesszőfű (Solidago virgaurea) és a Bíborkasvirág (Echinacea purpurea) a népgyógyászatban régóta használatos különböző fertőzések és gyulladások leküzdésében. Hozzájárul a szervezet védekező rendszerének megfelelő működéséhez. Az Echinacea purpurea segítheti a természetes védekezőrendszer működését, hozzájárulhat az alsó húgyúti szervek egészségének megőrzéséhez.
Alkalmazása:
Belsőleg: 2x1 mokkáskanállal étkezés előtt 1 dl tiszta vízben oldva
OÉTI sz.: 6344/2009
Az aranyvessző népies neve: aranyos ruta, jágerkender, erősrojt, aranyos istápfű, aranyvessző.
Gyógyászati célokra a növény szárának virágos részét hasznosítják.
A fitoterápiában három faj virágos hajtásait használják. Legjellemzőbb hatóanyagaik a flavonoidok, a szaponinok és az illóolaj. Mellettük nyálkaanyagok, fahéjsav származékok és cserzőanyagok is találhatók.
Kivonataik és egyes izolált hatóanyagaik vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, fájdalomcsillapító és immunstimuláns hatásokkal rendelkeznek.
A modern fitoterápiában az aranyvessző/istápfűfajok legfontosabb alkalmazási területe a különböző húgyúti megbetegedések. Megfelelő orvosi vizsgálat után, a vesekő méretének ismeretében, orvosi felügyelet mellett jól alkalmazható a "vízlökés-terápiában", amikor is rövid idő alatt nagy mennyiségű (1,5-2 l) gyógytea (csak aranyvesszőfűből vagy más gyógynövényekkel együtt készített) elfogyasztásakor a kisebb (körülbelül lencseméretű) kövek kiürülésével számolhatunk. Rendszeres fogyasztásakor a vesehomok és -kő (újra) képződésére hajlamos egyéneknél csökken a kőképződés veszélye. Ugyancsak nagy jelentősége van a bakteriális húgyúti fertőzések utókezelésében, illetve kiegészítő terápiájában, így például húgyhólyag gyulladásban, vesemedence-gyulladásban, de javasolják például fekete ribizli leveleivel együtt magas vérnyomásos betegek kezelésének kiegészítésére is. Szintén gyakori alkotórésze a salaktalanító és a testsúlycsökkentő teáknak, melyek közül az előbbinek a reumás megbetegedések kezelésében, illetve a szervezet átmosásában lehet szerepe.
Bíborkasvirág: A kasvirág drogok a klinikai kísérletek szerint hatásos szereknek bizonyultak az influenza elleni védekezésben, illetve a fertőzés időtartamának és a tünetek súlyosságának csökkentésében, meghűlések esetén, allergiás panaszok és tünetek enyhítésében, hörghurut, középfülgyulladás, mandulagyulladás, nőgyógyászati és húgyivarszervi fertőzések, valamint bőrgyógyászati kórfolyamatok és reumás eredetű betegségek kezelésében. Az influenza megelőzésében és a fertőzések tüneteinek, valamint az azok következtében kialakult kórfolyamatok kezelésében ma egyetlen más növénynek nincs olyan jelentősége, mint a kasvirág fajoknak.
Helyi használatra szánt készítményeit a nehezen gyógyuló sebek, pl. lábszárfekély (ulcus cruris), tovább különböző, főleg gyulladásos jellegű bőrgyógyászati folyamatok kezelésére alkalmazzák.
A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a kasvirág alkoholos vizes kivonata ötször erősebb a növény teájánál!
